Az end-permi kihalás Földünk egyik legsötétebb korszaka volt, amikor egy hatalmas vulkáni kitörés hatására rengeteg üvegházhatású gáz került a légkörbe. A hőmérséklet radikálisan megemelkedett, az óceánok oxigénhiányossá váltak, savasodtak, míg mérgező gázok ellepték a Föld felszínét. Az ökoszisztémák összeomlottak, és az élővilág jelentős része kipusztult, de néhány mikroszkopikus élőlény számára új lehetőségek nyíltak.
Ahogy a nagyobb élőlények kihaltak, mikrobák uralták a Földet. Sártakarók, algák és baktériumok vették birtokba a tavakat, folyókat, tengerpartokat. Felmerül a kérdés: szerencséjük volt, vagy aktívan elősegítették a végzetes eseményeket? Egyes tudósok szerint ezek a mikrobák, fémek (például nikkel) és metán kombinációja halálos következményekkel járt az élővilágra nézve.
További kutatások rávilágítanak arra, hogyan fűtötte tovább a klímaváltozás, vulkáni tevékenység, valamint a mikrobák evolúciós újításai az eseményeket. Egyetlen génátadás is szerepet játszhatott abban, hogy bizonyos mikrobák hirtelen képesek lettek hatékonyabban metánt termelni – ez pedig még intenzívebb globális felmelegedéshez vezetett.
Újabb kérdéseket vet fel, hogy a mikroorganizmusok hosszú éveken át fennmaradtak, míg az összetett élővilág egy időre szinte teljesen eltűnt. Ezek a mikrobák, mint úgynevezett ‘disaster taxa’, kihasználták a katasztrófa utáni környezetet, és tovább befolyásolták a Föld biológiai újjáépülését. Vajon tényleg ők akadályozták a komplex élet helyreállását, vagy épp ellenkezőleg, segítettek ebben?
A földtani leletek, valamint a jelenkori klímaváltozás párhuzamai további elgondolkodtató tanulságokat kínálnak arról, hogy a legapróbb élőlények is óriási változásokat idézhetnek elő a bolygónkon.
