Két ember őszinte beszélgetése során olyan témák kerülnek előtérbe, mint a megfelelési kényszer és az önazonosság keresése. Egyikük elmeséli, milyen érzés folyamatosan mások véleményének próbál megfelelni, különösen a szülői és társadalmi elvárásoknak.
Szó esik arról, hogy a gyerekek felnövekedése során hogyan alakul ki a félelem attól, hogy „elveszíthetünk” valamit, és hogy ez a félelem mennyire befolyásolja döntéseinket. Felmerül a kérdés: kinek a véleményére adunk, és valójában mennyire létezik az a „világ”, amelynek a megfelelés folyamatos terhet jelent.
A beszélgetőpartnerek hangsúlyozzák a bátorságot, az önmagunkba vetett hitet, és azt, hogy nem kell hagynunk, hogy a külső visszajelzések teljesen meghatározzanak minket. Mindeközben felvetik azt is, mennyi megbánás származhat abból, ha nem próbálunk meg valamit pusztán mások véleménye miatt.
