Az 1980-as évek végének egyik legvitatottabb médiapolitikai intézkedése került a figyelem középpontjába: a brit kormány által elrendelt, Észak-Írországra vonatkozó műsorsugárzási tilalom. A dokumentumfilm részletesen megvilágítja, miért döntöttek a hatóságok úgy, hogy megakadályozzák a Sinn Féin tagjainak hangját a médiumokon keresztül, miközben a vizuális jelenlétük továbbra is engedélyezett maradt.
A kormány tervezett lépései és Margaret Thatcher szigorú álláspontja komoly vitákat váltott ki a média szabadságáról, a terrorizmus elleni harc hatékonyságáról, valamint arról, hogy a cenzúra miként befolyásolja a közvéleményt és a demokratikus vitát. Felmerül a kérdés, hogy a tiltás valóban mérsékelni tudja-e az erőszakot, vagy inkább a szólásszabadságot korlátozza, sőt, akár vissza is üthet.
Érdekes oldalról közelíti meg a dokumentumfilm a műsorsugárzási korlátozások gyakorlati megoldásait: hogyan alkalmaztak színészeket az interjúkban, hogy a politikusok mondanivalója eljusson a nyilvánossághoz – igaz, már megváltozott formában. Ezzel párhuzamosan a médiaszakemberek és érintettek személyes élményei rajzolódnak ki, akik meglepő, olykor komikus helyzetekbe kerültek a hirtelen megváltozott szabályozás miatt.
Végezetül a dokumentumfilm azt is taglalja, miként reagáltak a közszereplők, újságírók és az északír lakosság, s hogyan vált a cenzúra politikai fegyverré, amely nemcsak a konfliktus megoldását, de annak nyilvános megvitatását is akadályozta. Súlyos kérdéseket vetnek fel a demokrácia határairól, a média önszabályozásának lehetőségeiről, és arról, hogy a korlátozások valóban elérik-e a kívánt hatást.
