Az összeállítás alaposan körbejárja, hogyan kerültek néhány híres videojáték-franchise a félrekezelés csapdájába az utóbbi években. Felmerül benne a siker mibenléte: vajon önmagában a pénzügyi eredmények vagy a műfajban való megújulás hiánya is válhat-e a kudarc okává?
A Diablo széria újkori fejleményeinek elemzése során szó esik a játékok monetizációs módszereiről, mikrotranzakciókról, illetve arról, hogy ezek mennyire távolodtak el a sorozat eredeti szellemiségétől. Vajon egy ismert márka miként veszthet presztízst rövid távú anyagi előnyök kedvéért?
A World of Darkness világával kapcsolatban a fejlesztések elakadása, a középszerű vagy elhanyagolt játékok, valamint a franchise sajátos ördögi köre kerül fókuszba. Érdekes kérdés, hogy mi blokkolhatja egy gazdag univerzum kiteljesedését a videojátékok világában.
A Dungeons & Dragons licenc kalandos videójáték-története jogi csatározásoktól a sikeres Baldur’s Gate 3-ig elvezet, ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a lehetőségekhez képest mennyire kevés kiemelkedő alkotás született. Felmerül, hogy egy ekkora IP miért nem képes konzisztens játékfelhozatallal jelentkezni.
A Fable sorozat mélypontjain és szükségszerű megújulásán keresztül követhetjük nyomon, mennyit árthat, ha egy jól induló franchise identitászavarba kerül és félresiklik. Kérdés, vissza tud-e térni valaha régi fényéhez?
Végül a Dragon Age sorozatról is szó esik, ahol a koncepció hiánya, a belső irányváltások és az eltérő közönségigények különös elegye vezetett odáig, hogy a széria jövője teljesen bizonytalanná vált. Mi történik, ha egy saga állandóan önmagát próbálja újradefiniálni, de sosem találja meg saját hangját?
