Egy személyes történet bontakozik ki, amelyben a művészet és a gyász találkozik. Egy ismert karikaturista saját élményein keresztül mutatja be, hogyan segített neki a rajzolás szeretett nagyanyja elvesztésének feldolgozásában.
A történetmesélő felidézi gyermekkori emlékeit, miközben érzékletes részletességgel írja le nagymamája kezeit. Ezek az apró, bensőséges elemek vezetnek el a nagyobb kérdésekhez: hogyan foghatjuk meg egy hozzánk közel álló személy lényegét, miközben csupán emlékek törékeny darabkái állnak rendelkezésünkre?
Kreatív folyamatát is bemutatja, amely magában foglalja önmaga átváltoztatását, amint megpróbálja megérteni és átélni családtagjai történeteit. Ez a folyamat mélyebb empátiához vezet, saját veszteségének feldolgozásához, miközben arra keresi a választ, hogyan lehet a művészet eszközével kifejezni olyan összetett érzelmeket, mint a gyász.
A narráció során felmerül az is, hogy a család miként próbálja elkerülni a gyász valódi megélését, és hogyan torzítják el időnként az elveszettek emlékét. Érdekes kérdéseket vet fel arról is, hogyan közvetíthet egy-egy rajz olyan érzelmeket, amelyeket szavakkal nehéz lenne kifejezni.
