A 66 millió évvel ezelőtti, dinoszauruszokat elpusztító aszteroida becsapódása mindenki számára ismerős történet, de ez nem mindig volt így. Hosszú ideig a dinoszauruszok kihalására egymástól gyökeresen eltérő, olykor meghökkentő elméletek születtek, például mérgező növények, éghajlati változások vagy akár nagyon éhes hernyók is szóba kerültek.
A tudományos vita középpontjába fokozatosan került be a meteorithipotézis, főként az irídium nevű ritka fém földi előfordulására alapozva, amely a 20. század végén új lendületet adott a kutatásnak. Különféle geológiai és paleontológiai bizonyítékok, például sokkolt kvarc vagy egy Mexikónál megtalált hatalmas kráter, mind a kozmikus eredetű katasztrófa mellett szóltak.
Mindezek ellenére a vita éveken át folyt tovább: felmerült a vulkáni aktivitás, illetve annak egyidejűsége a kihalással, valamint az is, vajon a Föld mely pontján található a becsapódás valódi nyoma. Az újabb kutatások olyan különleges helyszíneket is feltártak, mint például a Tanis lelőhely Észak-Dakotában, ahol lenyűgöző, pillanatfelvételszerű fosszíliák őrzik a pusztító esemény emlékét.
Az elmúlt néhány év eredményei még távolabbra tekintenek: a tudósok mostanra a becsapódó aszteroida kozmikus eredetét is igyekeznek meghatározni, olyan ritka elemek és kémiai ujjlenyomatok alapján, mint a ruténium. Ezek a nyomok újabb meglepő fordulatot adnak a Föld történetének egyes fejezeteihez, és folyamatosan új kérdéseket vetnek fel, például hogy pontosan honnan érkezett, és milyen egyedülálló volt ez az égi látogató.
