H. G. Wells Világok harca című regénye forradalmian új szemlélettel közelítette meg az emberiség helyzetét az univerzumban és a civilizáció törékenységét. A dokumentumfilm bemutatja, hogyan zavarta meg az eredeti mű a 19. század végének önelégült brit társadalmát azáltal, hogy elképzelt egy földönkívüli inváziót, amely az egyik legbiztonságosabbnak tartott birodalmat is pillanatok alatt romba dönti.
A megszokott társadalmi rend gyors összeomlását drámai képekben ábrázolják, miközben a marslakók fejlett technológiával és könyörtelenséggel pusztítják az emberiséget. Ezt a technológiai fenyegetettséget, az ipari forradalom utáni félelmeket, valamint a társadalmi változásokhoz való nehéz alkalmazkodást a cselekmény szimbolikus szinten is kíséri.
Az elbeszélés tudós narrátorának perspektíváján keresztül filozófiai kérdések is felmerülnek: helyünk az evolúcióban, túlélési ösztöneink, valamint az emberi kíméletlenség, amelynek tükörképe a marslakók kegyetlensége. Wells által kifejezett társadalom- és technológiakritika új irányt adott a sci-fi műfajnak, és máig aktuális gondolatokat ébreszt a környezeti válságokról, háborúról, emberi felelősségről.
Az adaptációk bemutatásával a film párhuzamot von a történelmi és politikai félelmek változásaival: Orson Welles rádiójátékától a hidegháborús filmes feldolgozásokon át Spielberg 9/11 utáni értelmezéséig. Visszatérő témaként jelenik meg a tömegpánik, a társadalmi rend szétesése, valamint az, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a kiszámíthatatlan, globális válságokhoz.
Nemcsak a földönkívüli fenyegetés, hanem a kolonizáció, az evolúcióelmélet, az ember technológiához való viszonya és a jövőbe vetett remények, félelmek is hangsúlyt kapnak. A dokumentumfilm izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogy az emberiség hogyan tanulhat a múltjából, és hogy van-e remény az univerzális békére vagy újrakezdésre egy új világban – de a konkrét választ a nézőre bízza.
