Az elemzett videó egy nagyméretű nyelvi modell – különösen az Anthropic Claude 3.5 Haiku – belső működésének feltárását célozza különféle vizsgálati módszerekkel, mint például az attribúciós gráfok elemzése. A szerző részletesen bemutatja, hogyan képesek bizonyos modellek az összeadás feladatát nem pusztán explicit lépésekben, hanem több, egymást párhuzamosan aktiváló ‘feature’ segítségével, hozzávetőleges számításokat végezni, moduláris logikák szerint.
A tartalomban felmerül a kérdés: az ilyen modellek valóban a számolási szabályokat követik, vagy inkább heurisztikákat, közelítő analógiákat alkalmaznak, amelyeket a tanítási adatokból sajátítottak el? Felvetődik az is, hogy a modellek metakognitív szinten felismerik-e saját folyamatukat, vagy csak látszólagos magyarázatot adnak az eredményeikre.
Továbbá a videó részletesen kitér a modellek tudásának határaira, például hogyan jelzik nem tudásukat, miért hajlamosak bizonyos szituációkban visszautasítani vagy éppen elhibázni a választ, illetve hogyan működnek a visszautasító (‘refusal’) áramkörök. Felmerül a kérdés, hogy ezek mennyire tudatos döntések, vagy pusztán egyszerű, a tanítási példákból fakadó statisztikai hatások.
A bemutató kitér a modellek általánosító képességeire, a belső reprezentációk természetére, és arra is, hogy miként hat a finomhangolás (‘fine-tuning’) a viselkedésükre. Végül szó esik arról, hogy a kutatási eredmények mennyiben szolgálhatnak alapul átláthatósági vagy audit célokra, illetve hogy ezek a vizsgálatok milyen mértékben szolgálják a biztonságot, vagy inkább vállalati marketingcélt valósítanak meg.
