A világ, amelyet észlelünk, sokkal kevésbé valóságos, mint gondolnánk. Az agyunk folyamatosan szerkeszti a valósághoz fűződő viszonyunkat; minden pillanatban újraalkotja az általunk tapasztalt jelen pillanatot, miközben vizuális információkat gyűjt és egészít ki. Csupán egy apró részét látjuk tisztán annak, ami körülöttünk történik, a többit az agyunk kreatívan egészíti ki, hogy teljessé tegye az élményt.
Az idő érzékelése szintén trükkös kérdés: különböző érzékszervi ingereket eltérő sebességgel dolgoz fel az agy, de mégis egységes pillanatként éljük át őket. Ahhoz, hogy például sportolás közben gyors mozdulatokra reagáljunk, az agyunk jóslatokat alkot és előre felkészíti testünket többféle lehetséges jövőbeli eseményre, mielőtt még tudatosulna bennünk, mi történik.
A test és az agy közötti összhang során sokszor több változatban is ‘létezünk’ a fejünkben: párhuzamosan készülünk elágazó döntésekre, majd végül csak az egyik valósul meg, amiről aztán úgy hisszük, hogy mi választottuk. A mozgáson túl az érzelmek és a késztetések érzése is előrejelzések eredménye. A múltbéli tapasztalatok alapján az agyunk előre megjósolja, hogyan fogunk érezni bizonyos helyzetekben, és erre felkészíti a testünket.
Felvetődik a kérdés, hogy vajon mennyire vagyunk urai saját döntéseinknek: ki is irányít valójában? Az agyunk különböző részei, a gerincvelő, illetve a szervezet önálló rendszerei is meghoznak számos döntést pillanatok alatt, mielőtt a tudatos én felocsúdna. Ugyanakkor a tudatos én nem csupán utasként utazik; képes alakítani és újraírni a saját történetét, új predikciókat bevezetni, és hosszú távú terveket szőni – talán még az egész valóságunkat is átformálni.
