George Butler elmagyarázza, hogy a rajzolás miként ad neki lehetőséget arra, hogy másokkal valódi jelenléttel és empátiával kapcsolódjon. Mint riportművész, világszerte különböző humanitárius válságokat, konfliktuszónákat és természeti katasztrófákat jár be, és ott emberi történeteket örökít meg vázlataiban.
Felfedezi, hogy ezek a helyszínek gyakran zsúfoltak, kaotikusak, de a rajzolás által képes fókuszálni az egyén arcvonásaira és történeteire. A személyes beszélgetések során kirajzolódnak azok az apró részletek, amelyek elmesélik a túléléshez, veszteséghez vagy kitartáshoz kötődő élményeket.
Butler több emlékezetes találkozást idéz fel; ilyen egy szír férfi portréja, akinek megjelenésében teljes múltja visszaköszön, vagy a 70 éves Petro, aki Ukrajnában könyveket mentett egy romos kertben. A rajz ereje abban rejlik, hogy időt ad figyelni, odafordulni, és feltárni a traumák közt burjánzó emberséget.
Olga története, aki 99 évesen visszaemlékszik a holodomorra, a háborúkra és megpróbáltatásokra, újabb példája annak, hogy néhány intim, csendes pillanatban a művészeten keresztül ritka és őszinte emberi kapcsolódások születnek.
