Az elhangzott beszélgetés középpontjában a tudatosság rejtélyének tudományos vizsgálata áll. A gondolatkísérlet során a résztvevők azt vázolják fel, miként lehetne egy fejlett agyszkenner és egy tudatelméleti képlet segítségével egyszerűen, mégis forradalmi módon tesztelni, mit érzékelünk egy adott pillanatban tudatosan.
Felmerül a kérdés, hogy létezik-e olyan matematikai modell, amely pontosan előre jelezheti, milyen információk jelennek meg tudatos tapasztalatainkban szemben azokkal, amelyek csak feldolgozott információk maradnak. A résztvevők kiemelik az elméletek cáfolhatóságának és igazolhatóságának jelentőségét, valamint azt, hogy a tudatkutatásban szükség van mind szubjektív, mind objektív szempontok figyelembevételére.
Párhuzamot vonnak a tudatosság elméletek és más jól tesztelhető fizikai elméletek, például az általános relativitáselmélet között, rámutatva: ahogyan bizonyos elméletekre egyre több teszt alapján egyre jobban támaszkodunk, ugyanígy érdemes lehet felmérni a tudatosság elméleteit is. Emellett szó esik hipotetikus és gyakorlati etikai dilemmákról is, például arról, hogy hogyan vonhatunk le következtetéseket gépek vagy eszméletlen páciensek tudatosságáról.
Továbbá a beszélgetés kitér a globális munkaasztal elmélet metaforáira is, hangsúlyozva, milyen nehéz egy elméleten belül egzaktul meghatározni, mi kerül a „tudatos asztalra”, és mi marad a háttérben. Végül felmerül az önismeret és a kommunikálhatóság problémája is: vajon képesek vagyunk-e meggyőzni másokat arról, hogy mit élünk át, vagy a tudat végül mindig szubjektív tapasztalat marad.
