Egy ősi teremtéstörténet adja meg a keretet, amelyben az ember és a természet egységének szabályai jelennek meg: soha ne vegyél el többet, mint amire szükséged van, és óvd, ami életben tart. Ez a gondolat végigkíséri a történetet, amely egy közösség veszteségeiről, kitartásáról és megújulásáról szól.
Évszázadokon át a Klamath folyó és a benne élő lazacok jelentették a Yurok törzs életének alapját. A 19. században megjelenő gyarmatosítók azonban kizsákmányolásra épülő gondolkodásuk miatt helyrehozhatatlan károkat okoztak: erősen visszaesett a lazacállomány, a folyót gátak és szennyezés tizedelte, sőt, hatalmas ökológiai katasztrófák is bekövetkeztek.
Egy tragikus lazacpusztulás fordulópontot jelentett: az őslakos közösségek vezetője jogi harcba kezdett, hogy megakadályozza a folyó további pusztítását. Kitartó összefogás alakult ki törzsek, halászok, civil szervezetek, jogászok és egykori ellenfelek között.
Sokan kételkedtek abban, hogy négy gát eltávolítható, vagy hogy a folyó képes lesz valaha magához térni. Ellentétes érdekek, gazdasági érvek és ökológiai félelmek feszültek egymásnak. A döntések mögötti érzelmek, a jogi csatározások, a felelősség keresése és a közös érdeken alapuló kompromisszum megtalálása jelentős kérdésként jelenik meg.
Hogyan segíthetik ősi hagyományok a modern ökológiai válságban való eligazodást? Mit jelent az eredeti „bölcsesség” egy világban, ahol a múlt sebei még mindig élnek, de a természet és a közösség együtt is képes megújulni? Ezek a témák határozzák meg a történet sodrását.
