Miért olyan fontos felismerni és megélni érzéseinket egy olyan világban, ahol a mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet játszik? Az előadás elindul a mindennapi érzelmek – öröm, harag, szomorúság, undor – bemutatásától, és arra biztatja a közönséget, hogy őszintén válaszoljanak önmaguknak arra, hogyan érzik magukat valójában.
Különösen izgalmas az a kérdés, hogy mi különbözteti meg az embert a mesterséges intelligenciától: míg a gépek csak kódok és promptok alapján működnek, az ember jelentéssel teli létező, aki képes szabadon dönteni – még akkor is, ha ugyanabba az ismeretlenbe lép bele nap mint nap. Gondolatébresztő a párhuzam a mesterséges intelligencia és az emberi kreativitás, a karrier, valamint az önismeret között.
Az előadás rávilágít arra, mennyire elgépiesedhetnek a hétköznapi cselekedeteink – például a szakmai önéletrajz kitöltése is rutinná válhat, míg az igazi különbséget és értéket az egyén személyes története, tapasztalatai és választásai adják. Felmerül a kérdés: vajon a jövőben, amikor a gépek egyre többet tudnak, képesek leszünk-e megőrizni azt az „anomáliát”, amit emberi mivoltunk jelent?
A rövid előadás végig arra inspirál, hogy ne féljünk a fejlődéstől, hanem találjuk meg a helyünket benne, és őrizzük meg azokat a tulajdonságainkat, amelyek gépekkel nem helyettesíthetők: kíváncsiság, tévedési képesség, egyediséget jelentő döntések.
