Kína egyik legféltettebb titka évszázadokig hajtotta az európaiakat: hogyan készül a porcelán, azaz a ‘fehér arany’, amely eleganciájával és tartósságával emelte státuszszimbólummá a mindennapi edényeket. Először egyszerű edényekre volt szükség – ebből indult ki az emberiség ezeréves kerámiakészítési története, amely végül forradalmi áttöréshez vezetett Kínában.
Az európaiak évszázadokig próbálták megfejteni a misztikus porcelán összetételét, míg végül egy francia jezsuita pap, François Xavier D’Entrecolles, különleges betekintést nyert a kínai porcelángyártás központjába. D’Entrecolles részletesen feljegyezte a gyártási folyamatokat, az alapanyagokat, az égetési hőmérsékletet és a díszítő technikákat is, forrásként helyi munkások beszámolóit is felhasználva.
Az összetevők, például a kaolin és a petuntse, sőt még azok előkészítési módja is nagy jelentőséggel bírtak az új anyag tulajdonságaiban. Az európaiak próbálták utánozni a kínai porcelánt, ám a recept hiányában csupán vastag, törékeny, kevéssé áttetsző utánzatokat tudtak előállítani – amíg a jezsuita pap el nem hozta a tudást.
Ez a történet azonban több, mint egyszerű ipari másolás: a vállalati kémkedés egyik korai példája is, amelyben mindkét kontinens számtalan leleményes szereplője közreműködött. De vajon mi kellett ahhoz, hogy a porcelán valódi titkát végül megismerjék, és hogyan alakította át ez az európai ipart és kultúrát?
