Sokan találkozunk szenzációhajhász tudományos hírekkel, amelyek látványos címeket kapnak, de ha utánanézünk, kiderülhet, hogy túlzó következtetésekre épülnek. Ebben a videóban egy különösen érdekes példát vizsgálnak: az „octopus városok” mítoszát, amely arról szól, hogy a polipok állítólag középkori városokat építenek a tenger mélyén Ausztrália partjainál.
A történet középpontjában két helyszín, Octopolis és Octlantis áll, ahol az Octopus tetricus, vagyis a szomorú polip szokatlan módon viselkedik. Ezeken a helyeken a polipok csoportosan gyűlnek össze, denevérszerű otthonaikat kialakítva kagylóhéjakból és egyéb tárgyakból – akár eldobott emberi hulladékból is. Érdekesség, hogy az egyik helyszínhez egy ismeretlen, elsüllyedt mesterséges tárgy is kapcsolódik, ám a jelek szerint nem kizárólag emiatt alakult ott közösség.
A médiában gyakran városként emlegetik ezeket a helyeket, holott a tudományos vizsgálatok szerint inkább különálló egyedekből és kisebb társas interakciókból áll a polipok közössége. Megfigyelték például, hogy az állatok viselkedése között előfordul tárgyak célzott elhajítása, egymás elkergetése, vagy otthonaik tisztítása vízsugarakkal, de a tartós együttműködés vagy szervezett, városra emlékeztető struktúra hiánya jellemző.
A videó számos izgalmas kérdést vet fel: mik a magányos és közösségi élet előnyei-hátrányai a polipok esetében? Tudatosan választják-e a polipok az ilyen közös életformát, vagy egyszerűen a környezeti adottságok vezetik őket oda? Vajon lesznek-e még további, eddig ismeretlen polip közösségek?
