Két szereplő könnyed stílusban beszélget arról, hogyan alakultak ki a globális időzónák, és milyen választási lehetőségek lettek volna a világidő egységesítésére. Rávilágítanak arra, hogy időérzékelésünk mennyire kontextusfüggő, és hogy miért döntöttünk bizonyos praktikus konvenciók, például az egészóránkénti időzónák mellett.
A beszélgetés központi témája a Greenwichi Királyi Obszervatórium, valamint az angolok szerepe az idő szabványosításában. Többek között bemutatják a navigációs forradalmat és azt, hogyan lett Greenwich az azonosítási pont a világtérképeken. Felmerül, hogy a franciáknak is volt saját elképzelésük, és hogy állítólagos alku révén alakult ki a végső, máig használatos rendszer.
Érdekességként kitérnek a Nap látszólagos mozgására, a napi időmérés nehézségeire, valamint arra, miért használunk 24 órás napokat, amikor a Föld valójában valamivel kevesebb, mint 24 óra alatt fordul meg a tengelye körül. Különböző fizikai és csillagászati szempontokat érintenek, szemléletes példákon keresztül magyarázva a problémakört.
