Az OLED technológia útja csupa akadállyal és kérdőjellel indult, amikor még a legnagyobb gyártók is kivonultak a piacról, kivéve egyet: az LG-t. Míg mindenki más az LCD fejlesztésére és olcsóbbá tételére koncentrált, az LG mérnökei minden nehézség ellenére kitartottak az OLED mellett.
A piacot sokáig két technológia uralta: a plazma a kiváló képi megjelenítéssel, de komoly kompromisszumokkal, az LCD pedig alacsonyabb árral és egyszerűbb tömeggyártással. Ezzel szemben az OLED egész más jellegű kihívásokat tartogatott: a gyártás során óriási hibaarány, gyors anyagöregedés és iszonyú költségek jelentek meg.
Az LG vakmerő döntése – a 2009-es Kodak OLED szabadalmak felvásárlása – hatalmas pénzügyi és technológiai kockázattal járt, de a cég végül forradalmi újításokkal javította a gyártási folyamatokat. Miközben a konkurencia a megbízhatósági problémákat emelte ki vagy új marketingháborúkat indított, az LG a képminőség és exkluzivitás irányába tolta el az OLED-et.
A fejlődés lassú és költséges volt, a kezdeti árak elrettentették a nagyközönséget. Idővel azonban a technológia kiforrottabbá vált, a panelhibák csökkentek, az élettartam nőtt, a beégés veszélye minimálisra csökkent, és a gyártási hozam is ugrásszerűen javult. Eközben a riválisok is elismerték az OLED előnyeit, sőt, elkezdték az LG paneljeit felhasználni saját prémium készülékeikben.
Közben az egész iparág átalakult: a tartalomszolgáltatók, például a Netflix, a 4K és prémium otthoni szórakozás irányába mozdultak, amivel a felhasználói igények is a kimagasló képminőség felé tolódtak. Ma már az LG OLED paneljei uralják a prémium tévépiac jelentős részét, és a verseny más fókuszú lett: már nem csupán az ár, hanem a technológiai vezetés a mérvadó.
