Hogyan váltak a rettegett vadmacskák az afrikai és ázsiai szavannák vérbeli ragadozóiból napjaink bájos, mégis vadászó házi kedvenceivé? Ebben az epizódban az afrikai vadmacska (Felis silvestris lybica) áll a középpontban, amely évezredeken át az emberek közelében élt. Vadászösztönei révén tűnt ki, miközben külleme lassan változott.
A történet a Termékeny Félholdban kezdődik, ahol az emberiség mezőgazdasági forradalma váratlan lehetőséget teremtett a macskák számára: a gabonatárolók körül elterjedő rágcsálók bőséges táplálékforrást jelentettek a vadmacskák számára. A legsikeresebbek azok a macskák lettek az emberek oldalán, amelyek kevésbé féltek tőlük, innen indult a háziasítás folyamatának kezdete.
A házimacskák útja azonban különbözik a kutyákétól. Nem az emberek választották ki szisztematikusan a legbarátságosabb állatokat, hanem a macskák maguk alkalmazkodtak az emberi életmódhoz és kihasználták a kialakuló társas kapcsolatokat. Különböző kultúrákban, például Egyiptomban, a macska szinte isteni státuszt kapott, amire régészeti bizonyítékokat is találunk, például a számos macskamúmiát.
Sok évszázaddal később a házimacskák külalakja változásnak indult, és megjelentek az első fajták, mint például a sziámi. Ezután az emberi szelekció a macska küllemére is hatással volt, de genetikai változatosságuk még mindig korlátozott a vad őseikhez képest.
Az epizód bemutatja, hogy a macskák ökológiai hatása máig jelentős: az őshonos madár- és apróállat-populációkra, különösen olyan területeken, ahol nem voltak természetes ragadozók, pusztító hatást gyakorolnak. Elterjedésük és viselkedésük a mai napig összetett ökológiai és kulturális problémákat vet fel, miközben tudományos viták folynak teljes háziasításuk eredetéről is.
