Az elemzés középpontjában egy olyan ritka videojáték-típus, az úgynevezett tökéletes folytatás áll, amely sikeresen fejleszti és bővíti elődje mechanikáit, miközben új, logikus elemekkel gazdagítja az élményt. A szerző olyan klasszikus játékokat említ példaként, mint a Batman: Arkham City, a Mortal Kombat 2 vagy a Street Fighter 2, de a fókusz Capcom legismertebb túlélő-horror szériáján, a Resident Evil 2-n van.
Külön figyelmet kap a játék viharos fejlesztési folyamata: a stúdió csak hosszabb csúsztatások árán tudta növelni a minőséget, ami végül kifizetődőnek bizonyult. Az alkotás történeti mélysége, komplex narratívája és karakterei érettebbé teszik az első részhez képest. A különböző játékmeneti forgatókönyvek (A és B Szenárió) változatos pályákon, egyedi részleteken keresztül, többféle nézőpontból mutatják be a történteket, amelyekben Raccoon City titkai, az Umbrella cég és félelmetes lények kapnak hangsúlyt.
Az elemzés rávilágít arra, hogyan változott a játék vizuális világa: az előrelépés az előző részhez képest szembetűnő, a hátterek részletgazdagabbak, a hangzás atmoszférikusabb, és az ellenfelek kialakítása is félelmetesebbé vált. Az új főellenségek, például Mr. X vagy William Birkin mutációja, ikonikus szörnyekké váltak.
Részletesen tárgyalja a játékmenet kibővített fegyverkínálatát, a különböző karakterek által használt egyedi eszközöket, a fejlesztett játékmechanikákat és a megnövelt kihívást is. A fegyverfejlesztési lehetőségek, a változatos fejtörők és a taktikai megfontolásokat igénylő ellenfelek révén a játék egy komplex, élményszerű túlélő-horror kalanddá vált.
