Ez a beszélgetés a Pixar tőzsdei bevezetésének történetét idézi fel, rávilágítva arra, hogy milyen kihívások és bizonytalanságok között kellett dönteniük a vállalat vezetőinek és támogató bankjainak. A beszélgetés során megismerhetjük, mennyire törékeny volt a Pixar helyzete 1995-ben: egy pénzügyi válság szélén álló, üzleti modell nélküli technológiai cég, amely Steve Jobs vezetése alatt próbált áttörést elérni.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogyan születhetnek meg paradigmaváltó üzletek, amikor az iparág — a számítástechnikai és szórakoztatóipari világ — szereplői még maguk sem tudják, hogyan kategorizálják az úttörő kezdeményezéseket. Felmerül, mennyire döntő jelentősége van a történetmesélésnek és a hitelességnek abban, hogy a befektetők bizalma megszülessen, főleg ha a számok nem adnak fogódzót. Ugyanígy kitérnek arra, mennyire alakíthat egy-egy kultúrateremtő vállalkozás – mint a Pixar – a pénzügyi világ és a kreatív ipar közös nevezőit.
Külön említést kap a Disney-vel kötött egyoldalú szerződés, amely évekig megakadályozta, hogy a Pixar önálló sikereket érhessen el. Eközben a Toy Story befejezésének kérdése, az IPO időzítése és a roadshow legizgalmasabb pillanatai mind hozzájárultak a feszültséghez. A panelban a bankárok, elemzők és a Pixar pénzügyi vezetője személyes történeteiken keresztül mutatják meg, hogyan függött minden egyetlen film nyitóhétvégéjén, és hogy a siker vagy kudarc milyen dominóhatást indíthat el nemcsak egy cég, de akár a Szilícium-völgy és egész iparágak sorsában is.
Végiggondolják azt is, vajon mennyiben volt meghatározó a Pixar IPO-ja Steve Jobs későbbi visszatérésében az Apple élére, ezáltal közvetetten a digitális korszak számos vívmányában. Miközben konkrét üzleti és kulturális dilemmákat járnak körül, izgalmas kérdésként merül fel, hogy mi marad meg egy ilyen történetből három évtized távlatában, és milyen példát mutathat a mai vállalkozóknak, befektetőknek vagy alkotóknak?
