A műsor a kreativitás és a művészet kérdéseit boncolgatja, különös hangsúlyt fektetve arra, hogyan építkezhetnek az alkotók egymás munkáiból. Felmerül, hogy valójában minden művészi tevékenység egyfajta „lopás” másoktól: stílusokat, ötleteket, témákat veszünk át és gyúrunk személyes, új tartalommá.
Megjelenik az inspiráció forrásainak feltérképezése, a kreatív családfa ötlete: miképp szervezhetjük saját munkánkat abba a hagyományba, melyhez elődeink, példaképeink révén kapcsolódunk. Ez táptalajt ad a saját ötletekhez, miközben segít felismerni, hol tudunk újat mondani vagy merre bővíthető az adott műfaj.
A beszélgetés során előkerül az önmeghatározás dilemmája is: fontosabb lehet, ha cselekvőként (ige: írni, rajzolni, alkotni) közelítünk magunkhoz, mintsem statikus címkék (főnév: író, művész) szerint. Ez felszabadíthat, és nyitottabbá tehet más kreatív lehetőségekre az életben.
Foglalkoznak azzal a problémával, hogy egyensúlyt találjunk a család, a mindennapi inspiráció és az alkotói folyamat között. A gyermekek nézőpontja, a játékosság, a kíváncsiság mind gazdagíthatja a kreativitást, és segíthet új szemmel látni a hétköznapi dolgokat.
Rámutatnak arra is, hogy a tökéletesség hajszolása helyett az alkotást sokszor épp az apró hibák, hiányosságok, spontán, „tökéletlen” pillanatok teszik emberivé és kapcsolódásra alkalmasabbá. Az inspiráció keresése mellett szó esik a rutin és a spontaneitás, a lustaság és a fegyelem közötti izgalmas feszültségekről is, amelyek gyakran új, eredeti megoldásokat szülnek.
