1848-ban egy ács aranyrögöket talált egy kaliforniai vízfolyásban, ami lavinaszerűen indította el az aranylázat. Hamarosan ezrek özönlöttek a területre a mesés gazdagság reményében, azonban a keresgélőknek óvatosnak kellett lenniük, mert könnyen becsaphatta őket az aranyhoz hasonló hamis arany, azaz a pirit.
A történet során egy kevésbé ismert, de ugyanolyan csillogó „csaló” is szerepet jut: a kalkopirit. Ez a réztartalmú ásvány még izgalmasabbá tette a keresgélést, hiszen a laikusoknak nehéz volt megkülönböztetni a valódi aranyat a csaló társaitól, különösen a fejlett, korszerű elemzések hiányában.
Az anyag bemutatja, hogy az arany megtalálása miért olyan nehéz, és milyen földtani folyamatok hordják szét, majd gyűjtik össze a folyók és tavak üledékeiben. Külön hangsúlyt kap, hogy az arany és a hozzá hasonló ásványok mennyire különböző tulajdonságokkal rendelkeznek – például a keménységük és a karcolási színük alapján is megkülönböztethetők.
Érdekes történetek elevenednek meg, például Jacques Cartier esete, akit évszázadokkal korábban ugyanúgy megtévesztett a pirit és a kvarc, mint a XIX. századi aranyásókat. A nézők hasznos terepi vizsgálati módszereket ismerhetnek meg, amikkel gyorsan eldönthető, hogy valójában mit találtak: drága aranyat vagy csupán „csaló” ásványokat.
A végére az is kiderül, hogy bár a kalkopirit nem ér aranyat, modern ipari jelentősége egyre nő, például a rézkitermelés és különféle vegyipari eljárások révén. A tartalom arra ösztönzi a nézőt, hogy új szemszögből tekintsen ezekre a csillogó, megtévesztő ásványokra.
