Az interjúban egy elismert fizikus arról beszél, milyen tanácsokat ad rendszeresen diákjainak, különös tekintettel a kvantumelmélet alapjaira. Felveti, hogy a tudományos közösségben – főleg a kvantumalapok terén – gyakran nehéz az érthető kommunikáció, mert eltérő háttérrel és nézőpontokkal érkeznek kutatók ugyanahhoz a témához.
Részletesen tárgyalja, miért szükséges erős elbeszélés, világos narratíva egy tudományos előadásban vagy publikációban, és hogy a motiváció bemutatása nélkül nehéz megragadni a hallgatóság figyelmét. Saját példákkal illusztrálja, milyen hibákba lehet esni az érvelés során, és hogyan lehet ezeket kijavítani, hogy a lényegi állítások egyértelműen átjöjjenek.
Szó esik arról is, hogy hiába törekszik valaki a lehető legnagyobb világosságra, félreértések mégis gyakran előfordulnak. Érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, miként lehet viszonyulni ahhoz, ha a környezet máshogy értelmezi a kutató szándékait vagy elméleteit, mint ahogy azokat eredetileg megfogalmazta.
Egy konkrét példán keresztül vezet be abba a dilemmába is, amikor a kutatók olyasmit használnak kiindulópontként (például egy adott elméleti keretrendszert), amit maguk sem tartanak végső megoldásnak, inkább csak tanulási segédeszköznek szánnak – és mégis gyakran ezzel azonosítják őket kívülről. Ezáltal rávilágít, milyen fontos a tudományos kommunikációban tisztázni a motivációt, célokat és a saját álláspont korlátait.
