Az űrhajó díszletének megalkotásán több szakmai csoport dolgozott együtt – tervezők, mérnökök és makettezők fáradságos munkája kellett ahhoz, hogy a Project Hail Mary belső tere valóságosnak hasson. A részletes kidolgozás, különösen a pilótafülke körül, elképesztő mennyiségű aprólékosságot és szakértelmet igényelt.
Az interjúban szóba kerül a speciális kellékesek felelőssége is, akik az összetett elektronikai megoldásokat tervezték és szerelték össze. Meglepően sok egyedi, kézzel készített elem került a díszletbe – például több mint 150 valóságos képernyő, amelyek mindegyikéhez külön animációkat terveztek.
A modularitás rendkívül fontos követelmény volt: a díszlet elemei könnyen eltávolíthatók, így a kamerák szinte bármilyen szögből rögzíthetik a jeleneteket. Ez a rugalmasság lehetővé tette, hogy a filmesek eltérő perspektívákból mutathassák meg az űrhajót, ugyanakkor nagy kihívást jelentett a tervezésnél és a kivitelezésnél is.
Számtalan praktikus részletre derül fény, például a különböző világítási rendszerekre, a színezhető gombokra, illetve arra, hogy a cockpit szerkezetének minden apró eleme házilag készült. Felmerül a kérdés, mennyi idő és próbálkozás kellett ahhoz, hogy minden pontosan illeszkedjen – és mennyire kellett a szerkezetnek ellenállnia a tiltó- és rázórendszereknek, amelyek a jelenetek dinamizmusát adták.
Bepillantást nyerünk a díszletépítők gondolkodásába: hogyan találják meg a kompromisszumot az esztétikum, a funkcionalitás és a filmes igények között. Vajon hány apró ötlet és megoldás marad észrevétlen a nézők számára, miközben alapvetően befolyásolja a film vizuális világát?
