Adam Savage és Martin Meunier betekintést adnak a stop-motion animáció kulisszái mögé, különös fókuszban a Laika stúdió Coraline című filmjének technológiai újításaival. Az interjú során Martin felidézi kezdeti karrierjét, a Jamie Hyneman műhelyben végzett közös munkákat, valamint azt, hogyan vált meghatározó alakjává a stop-motion bábok fejlesztésének.
A beszélgetés egyik fő témája a cserélhető, mágnesekkel rögzülő arcmegoldások, amelyek lehetővé tették a karakterek, például Coraline rendkívül gazdag érzelem- és szájmozgásának animációját. Szóba kerülnek a mágneses regisztrációs rendszerek finomhangolásának kihívásai, a 3D nyomtatás úttörő felhasználása, valamint az, hogy hogyan született meg a többrészes, moduláris arc ötlete.
Külön említést kapnak a bábok komplexitásából fakadó problémák: az animálható ujjak, a rétegrendjében bonyolult arcrészek, vagy éppen a kézzel kötött miniatűr pulóverek. A kreatív csapat nem riadt vissza az apró részletektől, például olyan Easter eggektől, mint a rejtett Jack Skellington arc vagy a mozgás közben pottyanó miniatűr „kengurupisi”.
Felvetődik, hogy milyen műszaki és művészi lehetőségeket nyitottak meg ezek a megoldások, sőt, hogyan változtatták meg a karakterekhez való nézői kötődést: az élethűbb mimika, például a szájmozgás révén a színészi játék szinte „olvashatóvá” vált. A stáb egyedi problémamegoldásai és a mesterségbeli technikák állandó fejlesztése átível a különböző produkciókon.
A Coraline bábjai mellett szó esik más filmekről, mint a James és az óriásbarack, illetve a Life Aquatic, valamint a cég történetével összefonódó Oscar-díjról és műszaki fejlesztésekről. A nézők egy különleges utazáson vesznek részt, amely feltárja, mennyi mérnöki precizitás, türelem és kreativitás szükséges egy ilyen film elkészítéséhez, miközben egyre újabb és újabb technikai és művészi kihívások merülnek fel.
