A felkészülés során sokan gondoskodnak egy túlélő hátizsákról, amely tartalmaz mindent, ami a katasztrófa első 72 órájához szükséges: ivóvíz, élelem, gyógyszerek, iratok és alapvető felszerelések. Mindenki azt hiszi, hogy ezzel már elég felkészült a vészhelyzetre, különösen, ha precízen betartja a hatóságok utasításait.
Az előadásban Jane és gyermeke, Ollie példáján keresztül merül fel a kérdés: mi történik azután, ha elvonult a tűz vagy elárasztott egy árvíz? A fizikai túléléshez szükséges lépések után váratlan, hosszú távú nehézségekkel szembesülnek az emberek – például az otthon helyreállítása, ideiglenes lakhatás, biztosítási ügyintézés, iskolai ellátás helyzete, a helyi közösség szétesése.
Egyre több bizonyíték utal rá, hogy a katasztrófák hatásai éveken, sőt évtizedeken át kihatnak az érintettekre: egészségügyi problémák, tanulmányi zavarok, mentális zavarok, családi és lakhatási nehézségek. Mégis, az intézmények és a rendszerek felkészültsége gyakran kimerül az azonnali túlélés biztosításában, miközben hosszú távú támogatási tervekkel, beágyazott folyamatokkal adósak maradnak.
A szereplők számtalanszor tapasztalják meg, hogy a rendszeres tájékoztatáson és rövid távú intézkedéseken túl nincs megfelelő terv a helyreállítás, az oktatás, az egészségügy vagy a lakhatás tartós biztosítására. Az előadás kérdései arra irányulnak, hogy vajon a felkészülés fogalmát hogyan lehetne újraértelmezni, hogy ne csak az első napok túlélésére, hanem a következő évekre és évtizedekre is választ adjon.
