A videó számos meglepő példán keresztül vizsgálja, hogyan kerülhetnek halak elszigetelt tavakba és vízgyűjtőkhöz, ahonnan látszólag nincs ki- vagy bejáratuk. Egyes halfajok alkalmazkodása – például a bikacápáké – lehetővé teszi, hogy édes- és sósvízi életterek között is mozogjanak, sőt, akár hosszú ideig túléljenek elzárt tavakban is. Az ehhez kapcsolódó különleges biológiai mechanizmusokat is bemutatja a műsor.
A természetes folyamatokon túl számos alkalommal az emberi tevékenység – például árvíz, csatornázás vagy halállomány-pótlás – eredményezi, hogy halak új vizekben jelenhetnek meg. Egy izgalmas példán keresztül hallhatunk arról, hogyan kerültek bikacápák egy brisbane-i golfpálya tavába, és hogy ez a faj milyen különleges módon képes túlélni ezeket a változásokat.
Kiemelten foglalkozik a műsor a mesterséges haltelepítés módszereivel is: a repülőgépből kiöntött halivadékok, valamint a laboratóriumi ivadéknevelő medencék leírása mellett az esetleges negatív, génállományra gyakorolt hatásokat is érinti.
Szó esik azokról a váratlan módokról is, ahogy madarak – vagy épp kacsaürülék – segítségével halpeték juthatnak új, távoli tavakba. Ritka példák bemutatásával a videó az elszigetelt halpopulációk túlélési esélyeit, beltenyészetét és az evolúció szokatlan irányait is felveti.
Végül arra is kitér, hogy mennyiben jelent veszélyt vagy épp lehetőséget az emberi beavatkozás a különféle vízi élőlényekre, miközben olyan példákról hallhatunk, mint az ohiói mesterséges halfaj-visszatelepítés sikerei vagy éppen az Atlanti-tengeri ingolák inváziója a Nagy-tavakban.
