Sokan a Cursor fejlesztői környezet használata során nem figyelnek egy fontos részletre: a képernyőn látható százalékos ‘progress bar’-ra, amely a kontextusablak kihasználtságát mutatja. Ez az érték folyamatosan növekszik, ahogy bővítjük a projektet és újabb utasításokat, funkciókat kérünk az AI-tól.
A százalékos kijelzés mögött egy technikai háttér működik, amely a chat során elhasznált memória és információ mennyiségét, ún. tokeneket számolja. Ha ez az arány túl magasra kúszik, az AI próbál összefoglalni, ami a részletes információk elvesztéséhez vezethet, és emiatt a kód minősége, megbízhatósága csökkenhet.
Érdekes kérdés, hogyan lehet megelőzni, hogy a kontextusablak túlterhelődjön, és mit érdemes tenni, ha egy-egy funkció elkészült. Bemutatásra kerül a chat törlésének és újrakezdésének módja, amely segít abban, hogy az AI a projekt aktuális állapotából induljon ki, ezzel elkerülve a lassulást és a pontatlanságot.
A videó kitér arra is, hogy miként használhatjuk ki a beépített szabályokat (rules) a Cursorban, például hogyan állíthatunk be projekt-specifikus vagy általános utasításokat, amelyek minden új chat során automatikusan bekerülnek a kontextusba. Ez a technika lehetőséget teremt az ismétlődő feladatok automatizálására és a projekt átláthatóságának növelésére.
Felmerülnek olyan dilemmák, mint hogy mikor érdemes nagyobb kontextusablakot választani, illetve milyen trükkökkel és beállításokkal lehet optimalizálni a munkamenetet különböző projektekben. A bemutatott példák gyakorlati tanácsokat adnak azoknak, akik komplexebb AI-alapú fejlesztésekbe kezdenének.
