A kezdetek nem voltak egyszerűek: egy maroknyi fiatal fejlesztőcsapat indult el Oklahoma városából, akik eredetileg a Medal of Honor: Allied Assault játékával írták be magukat a videojátékok történetébe. Az őket inspiráló hollywoodi háttérrel, Steven Spielberg művészi víziójával dolgoztak, miközben személyes és szakmai kihívásokkal küzdöttek a stúdió falain belül.
A siker azonban ellentmondásokat is szült. A csapatot elégedetlenség hajtotta: több kontrollt, elismerést és igazságosabb feltételeket szerettek volna. Ez vezetett ahhoz a döntéshez, hogy útjukat elválasztják az eredeti kiadótól, és új stúdiót alapítanak: megszületett az Infinity Ward. Nem volt könnyű az útjuk; anyagi bizonytalanság, hajnalig tartó munkák, de mindvégig egyetlen cél hajtotta őket: valami maradandót alkotni.
Az új stúdió első nagy vállalása egy merőben új szemléletű második világháborús játék megalkotása volt, amely a túlélés érzését, a káoszt és a valódiságot helyezte a középpontba. Személyes történetek, különféle frontokon harcoló hétköznapi katonák, újszerű játékmenet és technikai újítások emelték ki a készülő játékot a konkurensek közül.
Egy váratlan támogatói ajánlat hozta el a lehetőséget, hogy a csapat tovább álmodhasson, és végül megszületett a Call of Duty. Időközben a stúdió Los Angelesbe költözött, minden energiájukat a munkába fektették, és olyan játékmechanikákat találtak ki, amelyek később az egész játékiparra hatással voltak.
Érdekes kérdések merülnek fel: mi ad erőt egy alkotói csapatnak, hogy a biztosból a bizonytalanba ugorjon, és hogyan tud egy kis stúdió gyökeresen átalakítani egy világhírű műfajt? Milyen kompromisszumokat kell hozni, ha a kreativitás csap össze a piaci elvárásokkal, és mi kell ahhoz, hogy egy videojáték ne csak sikeres termék, hanem kulturális jelenség legyen?
