1991 nyarán a Commodore brit leányvállalata egy kockázatos, de zseniális lépésre szánta el magát: az ikonikus Commodore 64-et újra piacra dobta mint Terminator 2 csomagot. Az ötlet lényege az volt, hogy egy majdnem évtizedes számítógép vadonatújnak tűnjön a kasszasikerfilmhez kapcsolódva. Ez a szokatlan párosítás egyszerre célzott a gyerekekre és azokra a szülőkre, akik szórakoztató és oktatási lehetőséget kerestek otthonra.
A doboz nemcsak a híres Ocean által fejlesztett Terminator 2 játékot tartalmazta, hanem oktatóprogramokat is. A kiválasztott szoftverek részben oktatási, részben szórakoztató céllal készültek, hogy vonzóak legyenek a különböző korosztályok számára. Külön érdekesség, hogy minden egyetlen kazettán kapott helyet, ami előnyös volt, viszont kizárta a kölcsönadási lehetőségeket.
A stratégiára nagy szükség volt, hiszen a Commodore a vásárlókat próbálta visszacsábítani egy elavultnak hitt platformhoz, miközben a Sega és Nintendo konzoljai egyre nagyobb szeletet hasítottak ki a piacból. A terminátoros csomagolás, a szoftverek, valamint az árcsökkentések új lendületet adtak a C64-nek; Európában, különösen az Egyesült Királyságban, újra megugrottak az eladások. Érdekes kérdés, mennyire működött ez a stratégia más piacokon, és mennyiben sikerült ezzel tartani a lépést a konkurenciával.
A Commodore egyéb termékeit – mint az Amiga 500 Plus Cartoon Classics csomagot, vagy az A500 Batman pack – szintén népszerű filmekhez kötötték. Ezek a különböző csomagolási és marketingtrükkök olyan témákat vetnek fel, mint a licencelt szoftverek vonzereje, az árérzékeny piacok, vagy az oktatás és szórakoztatás határán egyensúlyozó technológiai fejlődés.
