Az 1840-es években Edward Forbes brit professzor azt a meghökkentő elképzelést vezette be, hogy az óceán mélye teljesen élettelen, mivel a húzott mintákból látta: minél mélyebbre merült, annál kevesebb élőlényt talált. Elméletét hosszú időn át elfogadta a tudományos közösség, ám mára tudjuk: a mélytengeri régiók számos különleges élőlénynek adnak otthont.
Érdekes módon a csontos halak, melyek ma uralják a sötét vizeket, nem kezdetektől éltek ilyen mélyen. A fosszilis leletek alapján sokáig a sekély vizeket, majd a szárazföldet és a levegőt is meghódították, mielőtt a mélységekbe merészkedtek volna. Felmerül a kérdés: vajon mi okozta, hogy évmilliókig elkerülték a mély tengereket?
Különböző magyarázatok születnek: egyesek szerint a mélységi környezet extrém kihívásai miatt, mások úgy vélik, hogy a fosszilis bizonyítékok hiánya torzítja a képet, például azért, mert a mélytengeri ökoszisztémákat ismételt oxigénhiányos események törölték el.
Új kutatások azonban arra utalnak, hogy a virágos növények, melyek a kréta időszakban elterjedtek a szárazföldeken, közvetetten hozzájárulhattak ahhoz, hogy a tengeri élővilág – köztük a halak – számára több tápanyag jusson le a mélybe is. Ez a tápanyagáramlás lehetővé tette új ökológiai fülkék kialakulását a mélybéli halak számára is.
