A közel-keleti háború jelentős hatással van világszerte a megélhetési költségekre. Az olajárak emelkedése nem csupán az üzemanyagok árát növeli, hanem beszivárog az élelmiszerárakba, a szállítási költségekbe és minden energiaigényes ágazatba.
Az energia áremelkedése hatással van a bérekre is: amikor a lakosság növekvő árakat tapasztal, gyakran magasabb béreket kér, ami újabb árnövekedéshez vezet – ez a bér-ár spirál. Mindezt tovább fokozza, hogy a műtrágyák, például a nitrogén- és szulfátalapú szerek ellátása is akadozik, ami közvetlenül befolyásolja az élelmiszerellátást és -árakat.
Különösen érdekes kérdéseket vet fel, hogyan reagálnak a központi bankok ezekre a sokkokra: szigorítják a monetáris politikát, vagy igyekeznek elkerülni a növekedés visszafogását? Komoly dilemma, hogy mikor és mennyire emeljenek kamatot, hiszen egyszerre kell kezelniük az inflációt és támogatniuk a gazdasági növekedést.
Felvetődik az is, mennyiben térnek el a mai helyzetek a korábbiaktól, például az 1970-es évek iráni olajválságától, illetve mennyi tanulságot vonhattak le a döntéshozók a legutóbbi, 2022-es energiaár-robbanásból vagy a járvány utáni ellátási lánc zavarokból. Fontos kérdés marad az is, hogy a folyamatos sokkok hogyan változtatják meg a lakosság inflációval kapcsolatos várakozásait, illetve ezek mennyire válnak önbeteljesítő jóslattá.
