Az emberek számára a társas kapcsolatok és a magány egyensúlya elengedhetetlen a lelki egészség fenntartásához. Bár az önként választott egyedüllét gyakran megnyugtat, az elhúzódó, erőszakosan kikényszerített elszigeteltség egészen más hatásokat vált ki.
Az izoláció néhány nap után már komoly testi és lelki változásokat eredményezhet. Kutatások szerint ilyenkor megemelkedhet a stresszhormonok szintje, élénkebbé válik a félelemérzet, és akár a valóságból való kiszakadás is fenyegethet. Az önazonosság, a racionális döntéshozatal és a viselkedés szabályozása is komoly próbatétel elé kerül.
A társas kommunikáció és a produktív tevékenységek hiánya akár depresszióhoz, rögeszmékhez, hallucinációkhoz és intenzív érzelmi hullámzásokhoz vezethet. A testi egészség is veszélybe kerül: alvászavarok, fejfájás, étvágytalanság vagy szívproblémák jelentkezhetnek.
A világban sok helyen még mindig alkalmazzák a magánzárkát, annak ellenére, hogy az ENSZ és több szakértő is kínzásnak minősíti ezt a gyakorlatot. Az USA börtöneiben több mint százezer embert érint évente, nem ritkán kisebb szabályszegések miatt is.
Felmerül a kérdés, milyen alternatív megközelítések léteznek, amelyek egyszerre szolgálják a társadalom és a rabok érdekeit. Néhány országban, például Norvégiában, egészen más szemléletben bánnak a fogvatartottakkal, ami jelentősen alacsonyabb visszaesési arányt eredményez.
