Az űr mélyén, elképesztő távolságban bolygónktól, két legendás szonda, a Voyager 1 és Voyager 2 még mindig üzen nekünk a végtelenből. Felmerül a kérdés: miként lehetséges, hogy mindössze egy hűtőszekrény izzójánál is gyengébb adóteljesítménnyel továbbra is vehetők ezek a parányi jelek?
A titok nyitja a Földön található három hatalmas rádióantenna-rendszer, a Deep Space Network, amely a világ különböző pontjairól képes fogadni és küldeni jeleket a szondáknak, legyőzve az űr elképesztő távolságait és a rádiójelek rendkívüli gyengeségét. Eközben a mérnököknek valós időben kell kompenzálniuk a Doppler-eltolódást is, amit a Voyager szondák nagy sebessége okoz.
Az egész folyamat nem csupán technikai bravúr, hanem folyamatos mérnöki kreativitást is megkövetel, hiszen a csaknem ötvenéves eszközöknél rendre fellépnek bonyolult hibák. A csapat többször is kénytelen volt menteni a szondákat, improvizált megoldásokkal állították helyre a kapcsolatot, például a legendás „interstelláris sikollyal”.
A film felvillantja a Voyager szondák történelmi jelentőségét is: hogyan használták ki a bolygók ritka együttállását a „Grand Tour” misszió keretében, miért kapott mindkét szonda aranylemez üzenetet, és milyen meglepő felfedezésekkel gazdagították a tudományt. Felvetődik a gondolat is, vajon milyen lehetőségekkel bírna egy mai, modern Voyager, új kommunikációs és meghajtási technológiák birtokában, és milyen üzenetet küldenénk az univerzumnak az emberiség nevében.
