A járványok eredetének megértése már a 9. században foglalkoztatta a tudósokat, akik az akkor még láthatatlan kórokozók és a betegségek terjedése közötti kapcsolatot vizsgálták. Hosszú ideig azonban a miasma-elmélet, vagyis a rossz levegő okozta betegségek elmélete uralkodott, mivel a társadalmak a tapasztalatok alapján ehhez kapcsolódó megelőzési módszereket találtak ki.
A középkor során, különösen a Fekete Halál idején, egyre erősebben vetődött fel a kérdés: elégséges-e a rossz szagú levegő fogalma a járványok magyarázataként? Egyes gondolkodók, például Girolamo Fracastoro, merészebbek voltak, és azon elmélkedtek, hogy talán apró, láthatatlan részecskék vagy ‘magvak’ terjesztik a betegségeket, amelyek közvetlenül személyről személyre, a levegőben vagy tárgyakon keresztül is terjedhetnek.
Az akkoriban nélkülözött kísérleti bizonyítékok miatt a tudományos társadalom mégis elutasította ezeket a korai elképzeléseket. Az ismeretek hiányában a mikroszkopikus világ létezése többnyire elképzelhetetlen volt, hiszen a rossz levegő kézzelfogható okként jelent meg mindenki számára. Az évszázadokon át tartó vita során két fő tábor alakult ki: a miasmatisták és a kontagionisták, akik különböző szemszögből közelítették meg a fertőzések okait.
A bizonyítékok, a mikroszkóp felfedezése és a rokon kutatások csak évszázadokkal később hozták meg az áttörést. Az első tudományos kísérletek, amelyek szoros összefüggést tártak fel a kórokozók és betegségek között, végül alátámasztották a korai, sokáig elutasított gondolatokat. Mi vezetett odáig, hogy ilyen hosszú időre volt szükség az egyik legfontosabb biológiai elmélet elfogadásához? A videó ennek a történetét, a tévedések és felfedezések útvesztőjét tárja fel.
