Két évtized telt el azóta, hogy a Katrina hurrikán New Orleanst sújtotta, ám a város emlékei és sebei még ma is élénken élnek az ott lakókban. A riport során egy helyi zenész személyes élményein keresztül ismerhetjük meg, milyen mélyen érintette a közösséget a katasztrófa, és hogyan változtatta meg az életüket örökre.
A Lower Ninth Wardból származó muzsikus arról mesél, miként törte meg a vihar miatt bekövetkezett csend a város ritmusát, és milyen nehéz volt az anyagi és lelki veszteségeket feldolgozni. Meglepő kérdéseket is felvet: hogyan lehet újraépíteni nemcsak az otthonokat, hanem a közös lelket is úgy, hogy mindenhol a múlt hagyta nyomokkal találkozik az ember?
A riport rámutat arra, milyen központi szerepet játszik a zene New Orleans identitásában, és hogyan vált igazi terápiává a túlélők számára. Kitérnek a Musicians’ Village közösség megalakulására is, és megmutatják, miként tudott egy közös cél összehozni azokat, akik mindent elvesztettek.
Felmerül az is, vajon a visszatérő ünnepségek, zenei fesztiválok és más tradíciók milyen szerepet kapnak a város önazonosságának újjáépítésében és a gyógyulási folyamatban. Érdekes kérdésként jelenik meg, hogy mennyire segíti elő a zene és a közösségi események a sebek begyógyulását húsz évvel a tragédia után.
