Az MI-alapú tervezőprogramok rendszeresen ugyanazokat az unalmas, ismétlődő designelemeket adják vissza: például lila színátmeneteket, általános betűtípusokat és középszerű írásstílusokat. Ez nem véletlen, hanem a gépi tanulás során eltanult tömegmegoldások eredménye: a modellek a leggyakoribb, interneten fellelhető mintákhoz nyúlnak vissza, ha nem kapnak elég útmutatást.
A tartalom bemutatja, hogyan lehet a ‘prompting altitude’ módszer révén optimalizálni a felhasználói utasításokat. Az egyik véglet, hogy túlságosan általános promptot adunk, ami sablonos eredményhez vezet; a másik, hogy túl részletes utasításokat fogalmazunk meg, ami szintén nem feltétlenül előnyös. A videó felveti, miként találhatjuk meg a középutat, amelyben a konkrét instrukciók inspirációval is társulnak.
Kitér arra, hogyan lehet létrehozni és alkalmazni egyedi AI ‘skill-eket’ például a Claude platformon, amelyek tovább javítják az eredeti designokat, eltávolítják a sablonosságot, és egyedibb megjelenéseket hoznak létre. A bevezetett példák – mint blogoldalak, irányítópultok és grafikonok – bemutatják, milyen különbséget eredményez a testreszabott prompt és a dedikált skill használata különféle modelleken.
Külön hangsúlyt kap az útmutatás és inspiráció kombinálásának kérdése: vajon hogyan kell úgy irányítani az MI-t, hogy az végeredményben használható, kreatív és „emberibb” megoldásokat adjon vissza szimpla utánzás helyett?
