Az utóbbi két évtizedben a Vail Resorts teljesen átalakította a síipar gazdasági szerkezetét az Epic Pass bevezetésével. Ezzel a nagymértékben kedvezményes, szezonbérletként korlátlanul használható bérlettel az előzetes elköteleződés vált a siker kulcsává.
Egykor a sípályák forgalma és bevétele kiszámíthatatlan volt, erősen függött a havazástól és az aktuális szezontól, sok üzemeltető küszködött a magas fix költségek fedezésével. Az Epic Pass új szemléletet hozott: az elővételes jegyeladások révén a cégek szezon előtt is jelentős bevételhez jutnak.
Ez a modell gyors növekedést tett lehetővé, és a Vail gyorsan terjeszkedni is kezdett: ma már több tucat síterep tartozik hozzájuk. Közben azonban más szolgáltatók, például az Ikon Pass, követték példájukat, versenyhelyzetet teremtve – aminek többek szerint a síbérletek ára csökkent, ugyanakkor a napijegyek jelentősen drágultak.
A megnövekedett hozzáférhetőség miatt megjelent a zsúfoltság problémája is. Ez felveti a kérdést: hogyan kezelhető az üdülőhelyeken kialakuló tömeg, és milyen infrastrukturális fejlesztésekre van szükség? Közben az iparágban megjelentek az „indie” alternatívák is, mint például a Whitefish Mountain, ahol a függetlenség, az elérhetőbb árak és a bensőségesebb hangulat is a vendégek vonzerejévé vált.
Milyen új stratégiák jelennek meg egy olyan piacon, ahol a tömeges bérletek kezdenek telítődni, és egyre többen keresnek alternatív élményt? Milyen kihívásokkal szembesülnek a nagy üzemeltetők, amikor növekedésük megtorpan, és a vendégek visszatérnek a kisebb, önálló üdülőhelyekhez?
