Az előadás betekintést nyújt az univerzum méreteibe és szerkezetébe, kiindulva abból a tapasztalatból, hogy akár szabad szemmel is felfedezhetünk galaxisokat a csillagos égbolton, például az Andromédát. Meglepő adatokat hallhatunk arról, hány csillag és bolygó található csupán a Tejútrendszerben, és milyen elképzelhetetlenül nagy a világegyetem ismert részeinek összetettsége.
Részletesen szó esik arról, hogyan fedezhető fel a galaxisokon túlmutató, láthatatlan univerzum: a sötét anyag és a sötét energia szerepéről. Különös hangsúlyt kap a gravitációs lencsézés, amellyel indirekt módon detektálható a sötét anyag, és ezzel együtt felmerülnek a világegyetem szerkezetére, keletkezésére és fejlődésére irányuló izgalmas kérdések.
A továbbiakban feltárul, miként váltak nélkülözhetetlenné a számítógépes szimulációk a kozmológia számára. Megtudhatjuk, hogy már az ókorban is léteztek alapvetően szimulációs eszközök, és hogyan fejlődtek a komputerek és az elméleti alapok egészen a mai szuperszámítógépes kozmológiai modellezésig, amelyek akár milliárdnyi részecskét is képesek követni a virtuális univerzumban.
Az előadó példákkal mutatja be, mennyire fontosak a szimulációknál a kezdeti feltételek és a rendkívül komplex, több szinten is modellezhető fizikai folyamatok – ideértve azokat a kis skálán lejátszódó tényezőket is, amelyeket nagy léptékben csak „kézzel” lehet beilleszteni, például a felhőképződést az időjárásnál vagy a fekete lyukak hatásait galaxisok ütközésekor.
Végül a videó eljátszik azzal a filozófiai kérdéssel is: vajon egy szimulációban élünk-e? Az elhangzó tudományos érvek és példák nyomán a néző számos gondolatébresztő dilemmával szembesül, kezdve a szimulációk határaival, egészen addig, hogy lehetséges-e a valóság teljes leképezése.
