Miguel Fernandes elgondolkodtató előadásában az ember és a mesterséges intelligencia kapcsolatát párhuzamba állítja a természetben élő közösségek és az őket körülvevő folyók kapcsolatával. Az MI, mint új ‘folyó’, lehetőségekkel és veszélyekkel teli, amelyhez alkalmazkodnunk kell, hogy ne sodródjunk el, vagy ne váljunk áldozatává ennek az új áramlatnak.
Az előadó személyes példákkal mutatja be, mennyire fontos a kritikus gondolkodás fejlesztése a digitális korban. Felveti, hogy az MI által nyújtott gyors megoldások mögött sokszor elvész a valódi tudás, illetve a tanulásból származó élmény, amikor a felhasználók csak a kész válaszokat veszik át. Egy diákkal történt beszélgetésen keresztül hangsúlyozza, hogy a kreatív és kíváncsi felhasználás nagyobb tudást hozhat, mint a puszta másolás.
Kiderül, hogy nemcsak a gépek, hanem mi, emberek is hajlamosak lehetünk előítéletek és torzítások létrehozására, amikor az MI-t használjuk. Példákon keresztül arra ösztönöz, hogy ne fogadjuk el kérdés nélkül az algoritmusok által generált válaszokat, hanem mindig törekedjünk a saját értelmezésekre, kérdésekre.
Végül az MI hétköznapi életünkbe hozott előnyeit is megvillantja; olyan feladatokat automatizálhatunk vele, amelyek révén időt nyerünk az emberi kapcsolatokra és pillanatokra, mint például egy naplemente közös megélésére. Ez megalapoz egy mélyebb gondolatot arról, hogy a gépek által nyert időt mennyire használjuk jól az életben, és vajon miben lehetünk igazán emberek az MI korában.
