Az AI segédek fejlődése új korszakhoz érkezett, amikor már nemcsak szöveges kérdésekre felelnek, hanem képesek felismerni a környezetünket, értelmezni a hangszínünket, vagy akár az arckifejezésünk érzelmi tartalmát is.
Multimodális mesterséges intelligenciáról beszélhetünk, amikor a rendszerek egyszerre értelmeznek szöveget, képet, hangot, videót, vagy akár tapintást is. Ilyen rendszerek már képesek komplex, többcsatornás adatokból önállóan következtetéseket levonni, ami óriási technológiai ugrást jelent.
Konkrét példák mutatják meg a technológia forradalmi alkalmazásait: az OpenAI GPT-4 Vision nagyban segíti a vakokat, míg a Tesla önvezető rendszere valós időben kombinálja a környezet érzékelését és a felhasználó szóbeli utasításait. Ezek a rendszerek új szintre emelik az ember-gépi együttműködést.
A jelen kihívásai között szerepelnek az adathalmazok elfogultságai, a multimodális modellek értékelésének nehézségei és a biztonsági kockázatok, például a rosszindulatú, rejtett utasítások lehetősége. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerül az érzelmek felismerése, az adaptív robotika és a szenzoros tanulás is.
Vajon miként alakul át a mindennapi élet, ha az AI nemcsak ért minket, hanem valóban „lát, hall és érez”? Hol húzódik a határ a gépi együttműködés és az önállóság között? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdésekkel találkozunk a multimodális AI fejlődésének világában.
