Az AI forradalmi hatása napról napra erősebben érezhető: korábban kódolni kellett tudni, csapatot kellett építeni és befektetőket keresni egy ötlet megvalósításához, most azonban már elég beszélgetni egy mesterséges intelligenciával, amely leprogramozza vagy megtervezi termékeinket. A technológia egyre több akadályt bont le az útból, felgyorsítja a piaci belépést és az innovációt.
Olyan ismert vezetők, mint Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója, példátlan lehetőségeket látnak az AI-ban. Gondolata szerint a jövő vállalatai két „gyárral” fognak rendelkezni: az egyik az alaptevékenységért, a másik pedig az AI-alapú szolgáltatásokért felel majd. Ez az új korszak nem csak az Egyesült Államokban, hanem más régiókban is óriási beruházásokat generál, például Délkelet-Ázsiában.
Mindezzel együtt felmerülnek komoly kérdések arról is, hogy az AI valóban esélykiegyenlítő-e, vagy inkább fokozza a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az erős AI modellek hatalmas költségeket emésztenek fel, és a tőkeerős cégek előnye könnyen áthidalhatatlanná válhat. Az is világossá válik, hogy ebben a versenyben azok lesznek sikeresek, akik gyorsan alkalmazkodnak, kreativitásukat képesek az AI-val ötvözni, és időben felismerik a „második gyár” jelentőségét.
