Az utóbbi években a gyerekek élete radikális változáson ment keresztül a közösségi média és az okoseszközök térhódításával. Ma már a fiatalok nagy része szinte folyamatosan online van, ami alapvetően alakítja át a gyerekkort, és minden eddiginél erősebben ki vannak téve a digitális világ addiktív mechanizmusainak.
A beszélgetés középpontjában az áll, hogy a közösségi média, a „gyorsdopamin” és a figyelem széttöredezése milyen pszichológiai hatásokkal jár. Az algoritmusok és rövid videók uralta tartalomfogyasztás nemcsak a függőség kialakulását segíti elő, hanem jelentősen hozzájárulhat a szorongás, depresszió és az önsértő magatartás elterjedéséhez, különösen a lányok körében.
Sokan felvetik, hogy a virtuális térben töltött idő milyen kihagyott tapasztalatokat eredményez: elveszíthetők a közös játék, a természet, a személyes barátságok, vagy akár az olvasás élményei. Mindezek hiányában megbomlik a fejlődés egészséges ritmusa, amelyet a szülői túlzott felügyelet a valóságban, és gyakorlatilag nulla kontroll az online térben csak tovább súlyosbít.
Kitérnek a nemi különbségekre is. A lányoknál a szorongás, önsértés és depresszió előfordulása meredeken növekszik, erre különféle kulturális és biológiai okokat is említenek. A fiúknál inkább a videojátékok, a pornográfia és az online világba való visszahúzódás jellemző, ami szociális elszigetelődéshez vezethet, és hosszabb távon komoly társadalmi veszteséget jelenthet.
Elemzésre kerül, hogy a „gyors sikerélmények” és az azonnali visszacsatolás hogyan torzítja el a fejlődést, és milyen morális, spirituális vagy közösségi értékek válnak háttérbe. Felvetődnek társadalmi, kulturális, biológiai és neveléselméleti kérdések is arról, mit tehetnek a szülők, iskolák és a társadalom a jelenség ellen, milyen normák segíthetnek, és mely országok próbálnak már valós lépéseket tenni ezen a téren.
