Negyven évvel a Challenger-katasztrófa után a történet hatása máig érezhető a NASA működésében és az űrutazás megközelítésében. A tragédia nem csupán egy technikai hiba következménye volt, hanem összetett emberi döntések sorozatából állt össze, ahol már jóval előtte figyelmeztetések is elhangzottak a kockázatokra.
A néző bepillantást nyer a 80-as évek űrprogramjába, amikor a közönség érdeklődésének fenntartása új marketingfogásokat szült: szóba került például a Pepsi és a Coca-Cola űrbe küldése, vagy akár Big Bird (a Sesame Streetből) szerepeltetése a misszióban. Kiemelt figyelmet kap a „Tanár az űrben” program is, ahol Christa McAuliffe jelentőségét és karizmáját is felvillantják.
A film részletezi az űrrepülőgépek működését és kísérleti jellegét, valamint hogy a bonyolult rendszer számos ponton jelentett új kihívásokat és feszítette az elérhető technológiai, emberi és anyagi erőforrásokat. Az interjúk során egykori mérnökök, asztronauták családtagjai, valamint közvetlenül érintettek szólalnak meg, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy a katasztrófa előtt ismert volt az O-gyűrűk hibája.
Felmerülnek a kockázatok vállalásával, a civil résztvevők űrbe juttatásával és az újrahasznosítható űrrepülők használatának nehézségeivel kapcsolatos dilemmák. Áttekintik a későbbi Columbia-baleset tanulságait, rávilágítva az ismétlődő emberi és szervezeti hibákra. A végén a jelenlegi és jövőbeli űrmissziók kontextusába is helyezik a történteket, nyitva hagyva a kérdést: képes-e a NASA tanulni a múlt tragédiáiból?
