Az elmúlt években egyre több szó esik a magány negatív hatásairól, különösen arról, hogy az elszigeteltség és a kapcsolódás hiánya milyen egészségügyi következményekkel járhat. Sokan már szinte automatikusan rossznak érzik az egyedüllétet a társadalmi visszhangok miatt.
Érdekes módon azonban léteznek olyan szituációk, amikor az egyedüllét kifejezetten hasznos lehet: teret adhat a kreativitásnak, és lehetőséget nyújt az elmélyülésre. A média mégis sokkal hajlamosabb az egyedüllétet negatívan bemutatni, ami hatással lehet arra, hogyan gondolkodunk róla.
Kutatások rámutattak, hogy attól függően, ki hogyan viszonyul a magányhoz, az egyedüllét érzése is változhat. Aki úgy gondolja, hogy lehet jó is egyedül lenni, az jól is érzi magát ilyen helyzetekben. Akik viszont rossznak bélyegzik, sokkal inkább magányosnak érzik magukat.
Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy a társadalmi attitűdök megváltoztatásával javítható lenne az emberek egyedülléthez kapcsolódó érzése. Vajon hogyan lehet átkeretezni a magánnyal kapcsolatos közbeszédet, hogy jobban tudjuk értékelni az egyedül töltött idő előnyeit?
