Tényként kezeljük, hogy a rengeteg gyakorlás, az anatómiai jegyzetekkel teleírt vázlatfüzetek és a maratoni rajzgyakorlatok jelentik a fejlődés útját minden kezdő művész számára. Azonban a videó szerzője saját tapasztalatára és tudományos alapokra hivatkozva más megközelítést javasol, amely lényegében szakít ezekkel a hagyományos elképzelésekkel.
Felmerül a kérdés: vajon érdemes-e a tanulást előrehozni, csak fürtökben gyűjteni az információkat, hátha egyszer szükség lesz rájuk? A tanulási szokások elemzése közben szó esik a ‘just in case’ (előre tanulás) és a ‘just in time’ (aktuális, azonnal alkalmazott tanulás) módszeréről, illetve arról, hogy az agy hogyan őrzi vagy felejti a megszerzett tudást.
A videó készítője személyes példákon keresztül mutatja be, hogyan találkozott falakkal alkotás közben, és miként segített a pillanatnyi szükséglet alapján történő tanulás abban, hogy a tudás hosszabb távon rögzüljön. Felveti az önálló tanulás nehézségét: vajon mindig tudjuk-e, mi okozza a problémát, amit meg kéne oldanunk?
Összegzésként gyakorlati lépéseket vázol fel a tudatosabb gyakorláshoz, és hangsúlyt fektet arra, hogy az alkotás során felmerülő akadályok iránymutatóként szolgálhatnak a fejlődésben. A témák között szerepel a motiváció kérdése, a produktív hibák jelentősége, valamint az, hogy mikor van helye az előre, proaktívan végzett tanulásnak.
