560 millió évvel ezelőtt a Föld ősi óceánjaiban különös, ráncos élőlények éltek, amelyek alig mozdultak, és még sötétben is boldogultak. Ezek a szervezetek – például Kanada területén – megelőzték a fejlettebb idegrendszer és agy kifejlődését. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy miért gondoljuk ma, hogy az agy minden élő szervezet számára elengedhetetlen, amikor például a növények és gombák nélküle is óriási fejlődésre képesek.
Az állati agyak sokféle alakban és méretben jelennek meg, az egyszerűtől a bonyolult formákig. Emellett az energiaszükségletük is figyelemre méltó: például az emberi agy a testtömegünk csupán 2 százaléka, mégis a napi energiaigényünk 20 százalékát felemészti.
Központi téma, hogy mikor és hogyan jelent meg az első agy, illetve milyen lépések vezettek az egyszerű sejtszintű érzékeléstől a központosított információfeldolgozásig. Tudósok molekuláris órával próbálják visszakövetni az idegrendszer megjelenését, de a fosszilis leletek és a genetikai adatok nem mindig egyeznek meg.
Feltűnő, hogy az agyak hirtelen, szinte egyszerre jelentek meg a kambriumi robbanás során. Közben az ősi fosszíliák, mint a Cardiodictyon vagy a Stanleycaris, lehetőséget adnak arra, hogy egyedülálló módon kutassuk az agy fejlődésének korai szakaszait, és azt, hogyan váltak az élőlények egyre összetettebbé.
A mozgás és izomzat evolúciója szintén központi szerepet kap: ahhoz, hogy egy szervezet hatékonyan mozoghasson, koordinációra volt szükség – ez pedig a legelső agy kialakulásához vezetett. Érdekes dilemmát vet fel, hogy vajon előbb volt-e szükség agyra a mozgás irányításához, vagy fordítva: az újfajta mozgás hívta-e életre az agyat?
Végül a videó azt is megkérdezi, mit csináltak az első idegrendszerek a valódi agyak megjelenése előtt, és hogy mi adott lendületet az információfeldolgozás gyors fejlődésének a földtörténet hajnalán.
