Az emberi létezés egyik legizgalmasabb kérdését tárgyalja ez a tartalom: vajon a világegyetem eleve úgy lett beállítva, hogy lehetővé tegye a megfigyelők, például az emberek létezését, vagy egyszerűen csak szerencsések vagyunk?
Különböző filozófiai és tudományos gondolatkísérleteket vizsgál, például a finoman hangolt univerzum, a szimulációs hipotézis és a doomsday argumentum logikáját. Ezek mind arra mutatnak rá, hogy a világegyetem látszólag „pont nekünk való” tulajdonságai talán abból adódnak, hogy csak olyan körülmények közt lehetséges a megfigyelés, ahol ilyen élet kialakulhat.
A történelmi háttérre is nagy hangsúlyt fektet: Copernicus, Kepler, Galileo, Newton, valamint a későbbi gondolkodók, mint Carter, Barrow, Tipler vagy Bostrom munkásságán keresztül mutatja be, hogyan viszonyulnak ezek az elméletek a kozmológia modern problémáihoz és a tudományos szerénységhez.
A különféle antropikus elvek, például a gyenge és erős változat, illetve a különböző filozófiai finomítások (mint az SSA vagy SIA), mind arra keresik a választ, mennyire vagyunk átlagos vagy mennyire kivételes részesei a világmindenségnek – miközben hangsúlyosan jelennek meg a statisztikai torzítások, a megfigyelői szűrő problémái, illetve a gondolat kockázata, hogy a magyarázat tautológiává válik.
Nem marad el annak boncolgatása sem, hogyan formálják az egyedi tapasztalatok és következtetések a saját létezésünket, továbbá, hogy milyen következtetéseket (vagy hamis biztonságérzetet) ad a tudáshiányról, az univerzum valós szerkezetéről vagy a Fermi-paradoxon lehetséges magyarázatairól. Mindez egyszerre hitelesen filozófikus és tudományosan kritikus megközelítést kínál, miközben nyitva hagyja a legfontosabb kérdéseket és témákat.
