Tíz évvel ezelőtt elindult egy játék, amely emberek millióit motiválta arra, hogy felálljanak a kanapéról, és felfedezzék a környezetüket. Séták parkokban, műemlékek meglátogatása, valamint különféle szobrok és falfestmények okostelefonnal történő beolvasása mind hozzájárultak egy eddig nem látott részletezettségű 3D világtérkép létrejöttéhez.
Kevesen tudják, hogy minden egyes beolvasás egy óriási, közösség által épített adatbázist gazdagított. Ebben az adatpontonként milliárdos volumenű rendszerben mára már több techóriás és újításra vágyó vállalat is érdekelt, hogy az így összegyűjtött adatokat például robotok és AI-technológiák fejlesztéséhez használják.
A közönség felháborodása az adatfelhasználás módja miatt nem maradt el, viszont a háttérben egészen más motivációk és technikai célok is kirajzolódnak. Fontos kérdés, hogy tényleg megfigyelésről vagy egyszerűen csak egy komplex, nyílt terekre épülő infrastruktúra fejlődéséről van-e szó. Az anyag több nagy cég példáján keresztül is bemutatja, hogyan zajlik napjainkban a fizikai valóság digitális leképezése: az utcák, otthonok, járművek és egész városok egyre részletesebb digitális másolatának elkészítése példátlan méreteket ölt.
A játékok, kamerák, okoseszközök és más adatgyűjtési formák összefonódása rámutat arra, mennyire értékes az aktualizált térinformatikai adatok birtoklása. A videó felvezeti azokat a dilemmákat és technológiai kérdéseket, amelyek ezen új világ leképezése körül forognak.
