Miért visel valaki fejre szerelhető kijelzőt a hétköznapokban? A tartalom alkotója bemutatja saját fejlesztésű ‘Optigon’ heads-up display-jét, amely nem csupán különös viselet, hanem a munkájának elengedhetetlen része. Kiemeli, hogy a legtöbb emberrel ellentétben rendszeresen alkalmaz ilyen viselhető technológiát, és mindezt különféle okokból teszi: gyors jegyzetelés, teleprompter, virtuális kamerakezelés, sőt, még videojáték játékmenet közbeni élő közvetítése is lehetséges.
Részletesen kitér arra, hogyan alakította át az eredeti Epson Moverio BT-40 kijelzőt saját igényeire szabva, miként oldotta meg a kényelmes viseletet, az optikai kihívásokat és a különféle vezérlési módokat. Felveti, hogy a viselhető kijelzők jelenleg ritkaságnak számítanak, és boncolgatja, miért nem terjedtek el, illetve hogy valójában milyen nehéz valóban használható példányt készíteni otthoni barkácsolással.
Foglalkozik a kísérletezőkedv motivációival, a saját fejlesztésű hardver megépítéséhez vezető mérnöki kihívásokkal és azzal is, milyen különféle beviteli eszközökkel próbálkozott – legyen az miniatűr billentyűzet, vezérlőgyűrű, giroszkópos egér vagy kombinált irányító. Emellett boncolgat olyan kérdéseket is, mint például: tényleg ártalmas-e a szemnek a monokuláris kijelző, és mennyire bonyolult mobil platformra egyedi rendszert fejleszteni.
Felvillantja azt is, hogy a viselhető kijelzőknek milyen jelenléte van a sci-fi irodalomhoz képest a való életben, és hogy a fejlett technológia mennyire illeszkedik a személyre szabott munkafolyamatokhoz. Az epizódban szó esik különféle hardvermodulokról, távvezérlésről és kreatív megoldásokról, amelyek a tartalomgyártás színfalai mögé engednek bepillantást. Motivációját keresve a szerző megállapítja, hogy nem csupán egy „gadgetről” van szó, hanem egy egyéni produktivitási ökoszisztéma épül ki a saját fejlesztésű viselhető számítógéppel.
